380 000 évvel az ősrobbanás után

Ez volt az az időszak, amikor a Planck-űrszonda által is észlelt sugárzás megjelent az űrben. Egészen addig a világegyetem nem volt más, mint atommagok, könnyebb részecskék és energia forró elegye. Arra sem volt lehetőség, hogy ebben az állapotban egész atomok formálódjanak. Amint egy atommag és egy elektron összekapcsolódott, a környező sugárzás áradata azon nyomban szét is szakította őket. Ekkorra azonban az űr folyamatos tágulása már legyengítette annyira a sugárzást, hogy az nem tépte szét azonnal az atomokat. 

Vízválasztó pillanatról volt szó: a korábban szabadon lévő részecskék ugyanis elkezdtek atomokba záródni. Olyasmi volt ez, mint amikor a sűrű köd kitisztul. Ahogy a horizontot låthatjuk tiszta időben, úgy figyelte meg űrszondák is azt a sugárzást, amely immáron 14 milliárd éve utazik az űrben –megőrizve a sűrű, később galaxisokká szerveződő anyaga lenyomatát. Éppen ez a lenyomat az oka annak, hogy olyan nehėz rálátást kapni a korábban lezajlott kozmikus felfúvódásra.