Voyager-2
1612: Galilei tévesen fix csillagként rögzítette a Neptunuszt, kis távcsövével végzett megfigyelései során.
1846: Matematikai számítások segítségével a csillagászok felfedezik a Neptunuszt, így az ismert bolygók száma nyolc lesz. A Neptunusz legnagyobb holdja, a Triton is ugyanabban az évben fedezik fel.
1984: A csillagászok bizonyítékot találnak a Neptunusz körüli gyűrűrendszer létezésére.
1989: A Voyager 2 az első és egyetlen űrhajó, amely meglátogatta a Neptunuszt, és a bolygó északi pólusa felett mintegy 4800 kilométert (2983 mérföld) haladt el.
2002: Fejlett megfigyelési technikák alkalmazásával a csillagászok négy új holdat fedeznek fel a Neptunusz körül: Laomedia, Neso, Sao és Halimede.
2003: Újabb holdat, Psamathe-t fedeznek fel földi teleszkópok segítségével.
2005: A Keck Obszervatórium tudósai képeket készítenek a külső gyűrűkről, és megállapítják, hogy a gyűrűívek egy része szabálytalan
2011: A Neptunusz befejezi első 165 éves Nap körüli pályáját 1846-os felfedezése óta.
2013: A Hubble űrtávcső által készített képeken, a Neptunusz gyűrűíveit archiváló tudós egy korábban ismeretlen holdját fedezi fel. A 14. hold ideiglenesen az S / 2004 N 1 jelölést kapta.
2016: A Hubble űrtávcsövet használó tudósok új sötét foltot fedeznek fel a Neptunuszon, amely az első újonnan felfedezett légköri örvény a 21. században.
1986-ban a NASA Voyager–2 űrszondája lett az első, amely megközelítette az Uránuszt. Ez a bolygó eddigi egyetlen közeli megfigyelése, és bár az évek során tudósok és szakemberek több uránuszi küldetést is javasoltak, ezek közül (2018-ig) még nem valósult meg egy sem. Az 1977-ben indított Voyager–2 1986. január 24-én repült el az Uránusz mellett, 81 500 km-re a bolygó felhőzetének határától. Az űrszonda megvizsgálta az Uránusz légkörének felépítését és kémiai összetételét, beleértve az egyedi időjárást, amelyet a 97,77°-os tengelyhajlása okoz. A Voyager–2 elsőként tanulmányozta közelről öt addig ismert holdját, és az általa gyűjtött adatokat azóta is vizsgálva űrkutatók 11 újat fedeztek fel. Az űrszonda két új gyűrűt is felfedezett az Uránusz körül.
Felfedezésének jelentős eseményei
1612: Galilei tévesen fix csillagként rögzítette a Neptunuszt, kis távcsövével végzett megfigyelései során.
1846: Matematikai számítások segítségével a csillagászok felfedezik a Neptunuszt, így az ismert bolygók száma nyolc lesz. A Neptunusz legnagyobb holdja, a Triton is ugyanabban az évben fedezik fel.
1983: A Pioneer 10 átlépi a Neptunusz pályáját, és az első ember által épített űreszköz, amely elhagyja Naprendszerünk bolygóinak pályáját. Az űrhajó az Aldebaran vörös csillag (a Bika csillagképben) felé tartó pályán marad, és várhatóan körülbelül 2 000 000 év múlva halad el mellette.
1984: A csillagászok bizonyítékot találnak a Neptunusz körüli gyűrűrendszer létezésére.
1989: A Voyager 2 az első és egyetlen űrhajó, amely meglátogatta a Neptunuszt, és a bolygó északi pólusa felett mintegy 4800 kilométert (2983 mérföld) haladt el.
2002: Fejlett megfigyelési technikák alkalmazásával a csillagászok négy új holdat fedeznek fel a Neptunusz körül: Laomedia, Neso, Sao és Halimede.
2003: Újabb holdat, Psamathe-t fedeznek fel földi teleszkópok segítségével.
2005: A Keck Obszervatórium tudósai képeket készítenek a külső gyűrűkről, és megállapítják, hogy a gyűrűívek egy része szabálytalan.
2011: A Neptunusz befejezi első 165 éves Nap körüli pályáját 1846-os felfedezése óta.
2013: A Hubble űrtávcső által készített képeken, a Neptunusz gyűrűíveit archiváló tudós egy korábban ismeretlen holdját fedezi fel. A 14. hold ideiglenesen az S / 2004 N 1 jelölést kapta.
2016: A Hubble űrtávcsövet használó tudósok új sötét foltot fedeznek fel a Neptunuszon, amely az első újonnan felfedezett légköri örvény a 21. században.