A Szaturnuszt az őskortól kezdve ismerték, és a korai feljegyzett történelemben különféle mitológiák egyik főszereplője volt. A babiloni csillagászok rendszeresen figyelték és rögzítették a Szaturnusz mozgását. Nevét az egyik legősibb római istenről kapta. Szaturnusz a vetés, a vetőmag istene, a könyörtelen idő jelképe.
A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították; aki apját Uránoszt megcsonkítva, feleségül véve saját leánytestvérét Rheiát került az égi trónra; és akinek azt jósolták, hogy egyik fia fogja megfosztani a trónjától. Ezért valamennyi gyermekét alighogy megszülettek sorjában lenyelte, így akarván elkerülni a jóslat beteljesülését. Rheia azonban kijátszotta Kronoszt: megszülte legkisebb fiát Zeuszt, de egy bepólyázott követ adott át férjének. Zeuszt egy Kréta szigeti barlangban felnevelték, majd felnőve legyőzte apját, megmentette testvéreit. Később azonban fia, Zeusz elűzi, és megfosztja hatalmától. Egyes mítoszok szerint az elűzött és hatalmától megfosztott apja Itáliában telepedik le, ahol Szaturnusz néven birodalmat alapít. Uralma jó emléket hagy az emberekben. Kevés ókori ábrázolás maradt fenn róla, az újkorban Goya festett képet arról, amint felfalja gyermekeit. A témát rajta kívül Vasari és Rubens is megfestette.
Galileo Galilei
A Szaturnusz a legtávolabbi bolygó, amely könnyen észrevehető szabad szemmel. Ovális alakját először Galileo Galilei figyelte meg kezdetleges távcsövével, de még nem láthatta, hogy ezt a gyűrű okozza.
Christiaan Huygens
Christiaan Huygens volt az első, aki felvetette, hogy a Szaturnuszt egy gyűrű veszi körbe.
Giovanni Domenico Cassini
1675 ben Giovanni Domenico Cassini megállapította, hogy a Szaturnusz gyűrűjét valójában több vékonyabb gyűrű és a köztük lévő rések alkotják; a legnagyobb ilyen rést később Cassini-résnek nevezték el.