Tulajdonságai

Tulajdonságai

Belső felépítése

Az óriásbolygó típusú bolygók közé tartozik, mérete és szerkezete nagyon hasonló az Uránuszhoz, egyiknek sincs szilárd felszíne. Tömege 1,0243 ·1026 kg, amivel átmenetet képez a Föld-típusú bolygók és a nagyobb gázóriások között: a tömege a Földének 17-szerese, a Jupiterének pedig 1/19-ed része. Légköre a bolygó teljes tömegének 5-10%-át teszi ki, vastagsága pedig 10-20%-a lehet a bolygó sugarának.

A légkörtől mélyebben egy vízben, ammóniában és metánban gazdag köpeny helyezkedik el, aminek tömege 10-15-szöröse a Föld tömegének. Itt a hőmérséklet 2000-5000 K, a nyomás pedig a föld felszíni nyomásának több tízmilliószorosa. Ilyen körülmények közt a molekulák atomokra szakadnak és a szén gyémánttá áll össze, ami ekkora nyomáson és hőmérsékleten megolvad. Ez magyarázattal szolgálhat a Neptunusz szokatlan mágneses terére. A bolygó belsejében egy viszonylag kicsi, vasból, nikkelből és szilikátokból álló mag található, amelynek tömege körülbelül megegyezik a Földével. Itt a nyomás eléri a 700 GPa-t, a hőmérséklet pedig az 5400 kelvint.

Felszíni gravitációja a Jupiter kivételével minden más naprendszerbeli bolygónál nagyobb, noha az csak 20%-kal nagyobb a földinél. Egyenlítői sugara 24 764 km, ami majdnem négyszerese a Földének.

Légkör

Sokak szerint a Neptunusz a Naprendszer egyik legszebb égiteste. A bolygóról készült felvételeken elsőként annak élénk kék színe tűnik a szemünkbe. Ezt a felső légrétegek magas metántartalma hozza létre, amely főleg a vörös fényt nyeli el, és a kéket, zöldet veri vissza. Kevesebb hosszúláncú vegyület, azaz kevesebb szmog van a légkör felső részében, mint az Uránusznál – ezért ilyen élénk a felhőzet színe. A szmog hiányát valószínűleg erős függőleges légáramlások okozzák: az emelkedő gáztömegek lehűlnek, jég kondenzálódik ki belőlük a környezetükben található anyagokra (hosszúláncú vegyületekre), és azokat a mélybe húzzák. A Neptunusz esetében zavarba ejtő, hogy a Naptól ilyen távol mégis dinamikus légkör található. Hatalmas viharok jelennek meg, és igen nagy sebességű szelek fordulnak elő. A Neptunusz légköre differenciáltan rotál, belső társaihoz hasonlóan óriási légörvények láthatók atmoszférájában.

A szelek az egyenlítői régióban a legviharosabbak. Ott nyugati irányba fújnak, és sebességük eléri a 2160 km/h-t. Ezeket nagyméretű viharszerű alakzatok kísérik.

Nagy Sötét Folt, Forrás: NASA

A Jupiter Nagy Vörös Foltjára emlékeztető képződmény a Neptunusz Nagy Sötét Foltja, melyet a Voyager-2 látott 1989-ben. Mérete 16 ezer km körüli, de emellett még sok hasonló légörvényt is megfigyeltünk. Feltűnő, rendkívül gyors változásokat mutató fehér felhők is láthatók a légkörben. Ezek az ütköző légtömegek határán jönnek létre, ahol a gyorsan emelkedő gázban jég kondenzálódik ki, a süllyedéskor pedig felmelegszik és elpárolog.

A Neptunusz légköre főleg hidrogénből (79%), héliumból (18%) és metánból, valamint nyomokban más gázokból (3%) áll.

Gyűrűrendszere

Neptunusz Voyager-2 fotó, Forrás:NASA/JPL (Voyager 2, NASA Planetary Data System)

Az első utalás arra, hogy a Neptunusznak gyűrűi lehetnek, az 1980-as évekből származik, amikor csillagfedések alkalmával azok a bolygókorong közelében felvillantak és elsötétültek. A gyűrűrendszert végül a Voyager-2 fedezte fel. A Neptunusznak gyűrűrendszere van, de külső gyűrűje olyan ritka, hogy nemigen halványítja el a csillagfényt, de van három teljes gyűrűje is. A gyűrűk ismeretlen összetételű, apró darabokból állnak, anyaguk feltehetőleg a közeli holdakról származik.

A Neptunusz gyűrűrendszerének sajátos megjelenése van. A gyűrűk összefüggő objektumoknak tűnnek, mint a többi óriásbolygónál, azonban feltűnő csomók, vastagabb és vékonyabb szakaszok váltakoznak bennük. A gyűrűk portartalma rendkívül nagy, így hátsó megvilágításban látszanak a legjobban. (A sok por valójában egy lapos korongot formál a bolygó körül, amely túlterjed a gyűrűrendszer határain.) A nagymennyiségű por magyarázata a gyűrűt alkotó testek egymással történő ütközésében keresendő, ami legjobban az Adams-gyűrűnél figyelhető meg. Ennél a gyűrűnél nem sokkal beljebb kering a Galatea nevű hold. A kis égitestnek gravitációs hatása hullámokat kelt a gyűrűben, amelyek a Galatea pályamenti sebességével haladnak körbe. Mivel a hold közelebb van a Neptunuszhoz, mint a gyűrűk, ezért gyorsabban kering azoknál. A hullámok így előre haladnak a gyűrűben az anyagot megmozgatva, gyakori ütközéseket kiváltva. Itt is találhatunk terelőholdakat: a hat belső hold közül négy a gyűrűk között kering. A gyűrűk anyagában megfigyelt további szabálytalanságok még ismeretlen, az eddigieknél kisebb terelőholdak, illetve nagyobb törmelékdarabok létére utalnak.

Holdrendszere

Neptunusz holdjai, Forrás: NASA/JPL-Caltech/Ted Stryk

A Neptunusz közelében hat kis szabálytalan alakú hold kering, ezek átmérője 60-400 km közötti. Sötét objektumok, fényvisszaverő képességük a Mars két holdjáéra emlékeztet, anyaguk a Neptunusz gyűrűinek anyagához állhat közel. Ezután következik a Triton, majd a legkülső hold, a Nereida. Ez utóbbi elég messze: átlagosan 5,5 millió km-re, elnyúlt pályán kering a kék gázóriás körül, egy évenként megkerülve azt. Átmérője 340 km, valószínűleg befogott égitest.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email