Titius – Bode szabály
A Titius–Bode-szabály vagy Bode-szabály annak a megfigyelése, hogy a Naprendszer bolygóinak pályái egyszerű mértani szabályszerűség szerint követik egymást.
1741-ben, amikor a bolygótávolságokat még csak egymáshoz viszonyítva ismerték, Christian von Wolff német csillagász észrevette, hogy a bolygótávolságok számsorában valami különös tapasztalható.
A távolságok nem véletlenszerűek, hanem valamilyen törvényszerűség szerint követik egymást. A valódi távolságtól való eltérés (a sorba nem illeszthető Neptunuszt illetve az Erist leszámítva) minden bolygó esetében 5%-on belül van.
E törvényt Johann Daniel Titius német csillagász-matematikus említette először 1766-ban.
Erre talált rá 1772-ben a berlini csillagvizsgáló igazgatója Johann Elert Bode, aki 1778-ban öntötte végleges formába.Annak ellenére, hogy a törvény a nagyobb teljesítményű távcsövek megjelenése előtt jelent meg, figyelemre méltó előrejelzéseket adott. A szabály látszólagos igazolására először 1781-ben került sor, mikor William Herschel felfedezte az Uránuszt.
Az eredmények alapján az 1700-as évek végén rendszeresen kutatva kezdték el keresni a 2,8 CsE távolságban keringő „hiányzó” bolygót.
Zách János Ferenc
(1754-1832)
A 18. század utolsó éveiben báró Zách János Ferenc 24 csillagászból álló csoportot szervezett, hogy felkutassa az égen a hiányzó bolygót, amelyet a Titius-Bode törvény szerint a Naptól körülbelül 2,8 CSE-re jósoltak. Részben a Ceres törpebolygó felfedezőjének számít, bár Zách elsősorban a Mars és a Jupiter közötti térségben a Titius–Bode-szabály által megjósolt hipotetikus bolygót kereste.
Franz Xaver von Zach, a 18-19. század fordulójának talán legnagyobb hírű csillagásza Pesten született 1754. június 13-án. Igazi hírnévre akkor tett szert, amikor eljutott egy angliai kastélyba, ahol megmutatták neki Thomas Harriot (1560-1621) rejtélyes feljegyzéseit. Az egymás alá írt számsorok alapos tanulmányozása után Zách rájött, hogy azok a Halley-üstökösnek egy korábbi megjelenése (1607) alkalmából készült pontos megfigyeléseit tartalmazzák. Zách a Harriot-féle iratokra vonatkozó megfejtését az Astronomisches Jahrbuch-ban tette közzé.
Az ő nevéhez fűződik az első nemzetközi tudományos folyóirat Allgemeine Geographische Ephemeridien, az első nemzetközi csillagászati folyóirat Monatliche Korrespondenz kiadása, valamint az első nemzetközi tudományos konferencia megszervezése.
Aszteroidák felfedezésük szerint
1 CERES
Zách János Ferenc ösztönzésére 1801. január 1-jén Giuseppe Piazzi felfedezte a hiányzó, új „bolygót”, a Cerest.
Ahhoz túl kicsi volt, hogy a hiányzó bolygó hézagát „betömje”, de újraélesztette a Bode-szabály érvényességébe vetett hitet.
Az aszteroida-öv egyetlen törpebolygója!
2 PALLAS
Piazzi hatására ezen a pályán egymás után több kisebb égitestet fedeztek fel.
1802 március 28. A 2 Pallas kisbolygót. Heinrich Wilhelm Matthäus Olbers fedezte fel és a nevet is ő adta. A harmadik legnagyobb tömegű test a kisbolygóövben, az egész öv tömegének 7%-át foglalja magában.

3 JUNO
1804. szeptember 1-jén fedezte fel Karl L. Harding német csillagász, majd Juno római istennő után nevezte el.
Juno a legnagyobb kisbolygók egyike, az egész kisbolygóöv tömegének körülbelül 1,0%-át adja. Méret szerint tizedik a sorban.

4 VESTA
1807. március 29-én Heinrich Wilhelm Olbers német csillagász fedezte fel a Vestát.
Az elnevezés jogát átadta Carl Friedrich Gauss matematikus számára, aki az otthon és a tűzhely római istennője, Vesta után nevezte el.

Vesta a legfényesebb aszteroida.
Planetológiailag tulajdonképpen törpebolygó, jelenlegi elnevezése proto-planéta.
Hatalmas becsapódás hozta létre a Rheasilvia nevű krátert, melynek átmérője Vesta átmérőjének mintegy 90 százaléka. A kráter részben egy korábbi becsapódás krátere, a Veneneia helyén jött létre.
A Rheasilvia kráter központi csúcsa 22 km magasra emelkedik környezete fölé, ezzel Naprendszerünk egyik legmagasabb csúcsa.
A becsapódás Vesta anyagának egy részét lerobbantotta a kisbolygóról, és ez a törmelék – Vesta anyagának mintegy egy százaléka, Nap körüli pályára állva új kisbolygó-családot hozott létre, a Vesta-családot,amely mintegy 15.000 kisebb aszteroidából áll.

Maximilian Franz Joseph Cornelius Wolf
1863 – 1932
Német csillagász, a modern csillagfényképezés és fotometria egyik úttörője. A kisbolygókat kutatta fotografikus eljárással.
Első felfedezése a 323 Brucia kisbolygó volt 1891-ben.
Haláláig 584 aszteroidát fedezett fel.
Ő fedezte fel a Trójai csoportnak elnevezett aszteroidákat is, melynek elsőként felfedezett tagja a trójai hősről kapta a nevét 588 Achilles.
Szoros barátság fűzte a magyarországi csillagászokhoz, ezért két, általa felfedezett kisbolygó neve is magyar vonatkozású. A 434 Hungaria és a 908 Buda.
A Vesta 1807-es felfedezése után 38 évig nem találtak újabb kisbolygót.
1846-ban felfedezték a Neptunusz bolygót.
1847.- 6 Hebe, 7 Irisz, 8. Flóra, 1848. április 25.- 9 Metis 1849. április 12-én 10 Hygiea kisbolygók felfedezése.
1868-ig 100, 1921-ig 1000, 1989-ig 10 000 , 2005-ig 100 000 aszteroidát fedeztek fel!
A jelenlegi ismert aszteroida szám:
1.102.539
(2021.07.13.)