Csak a 18. század végén vált elfogadottá, hogy kozmikus eredetű jelenségről van szó, addig úgy gondolták, hogy a felvillanásokat a Föld légkörének valamely megnyilvánulása okozza. Maga a meteor elnevezés görög eredetű, ami ég és föld között lebegő-t jelent. Arisztotelész szerint még légköri jelenség, ezért is hasonlít elnevezése a meteorológia szóra. A meteor szó kimondottan a légkörben feltűnő látványra utal, bár gyakran eltévesztik a különböző fogalmakat:
- meteoroid – a Nap körül keringő apró porszem, törmelék,
- meteor – a Föld légkörébe hatoló meteoroid által okozott fényjelenség,
- meteorit – a Föld felszínét elért meteoroid.
Meteoroid
A meteoroid egy viszonylag kicsi (homokszem és szikladarab közötti méretű) szilárd test a Naprendszerben, amely túl kicsi ahhoz, hogy kisbolygónak tekinthessük.
Amikor egy bolygó légkörébe lép, a meteoroid a súrlódás hatására felhevül és részben vagy teljesen elpárolog. A meteoroid útján ekkor a gáz ionizálódik és felizzik. Az izzó csóvát meteornak vagy hullócsillagnak nevezzük Ha a meteoroid bármely darabja eléri a talajt, azt meteoritnak nevezzük.
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) definíciója az 1961-ben tartott XI. kongresszuson készült:
„A bolygóközi űrben mozgó szilárd objektum, melynek mérete jelentősen kisebb egy aszteroidánál, de jelentősen nagyobb, mint egy atom vagy molekula.”
A műszerek folyamatos fejlődése miatt sokan ezt a definíciót már pontatlannak tartják. A leggyakrabban használt definíciót 1995-ben indítványozták. Ez a meteoroid méretét 100 µm és 10 m között határozza meg, az ennél nagyobb test aszteroida, a kisebb pedig bolygóközi por.
10 m alatti aszteroidák felfedezését követően, Rubin és Grossman a meteoroid korábbi meghatározásának felülvizsgálatát javasolta. 2017 áprilisában az IAU elfogadta definíciójának hivatalos felülvizsgálatát, a méretet 30 µm és egy méter közötti átmérőre korlátozta.
A Kisbolygó Központ (Minor Planet Center) nem használja a „meteoroid” kifejezést.
Meteor
A meteor az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek keltenek a légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva, ionizálják azt. Népies nevük hullócsillag. A babona szerint ha valamit kívánunk a jelenség megfigyelésekor, akkor az beteljesedik.
Típusai megjelenésük alapján
meteorraj
Vannak rajmeteorok, amelyek az év egy időszakában térnek vissza mindig. Ezek a rajok üstökösök, kisbolygók anyagából keletkeznek, és nagyjából azzal azonos pályán keringenek a Nap körül. A fiatalabb rajok kevésbé oszlanak szét a pálya mentén.
tűzgömb
A tűzgömb olyan meteor, melynek fényessége eléri vagy meghaladja a -5 magnitúdót, vagyis a Vénusz fényességét
A Föld légkörébe érkező meteorok esetén átlagosan minden ezredik számít tűzgömbnek. Gyakrabban fordul elő a meteoresők idején, például a Geminidák vagy a Perseidák hullása időszakában. A tűzgömb kialakulásához többnyire 1 cm vagy annál nagyobb méretű szilárd anyag szükséges. Ritka esetben az ilyen meteorit a légkörben való izzás után elérheti a felszínt.
Azok a meteorok, amik később felizzanak a légkörben és ezáltal láthatóvá válnak, többnyire szuperszonikus sebességgel érik el a légkört. A tűzgömb inkább kisbolygó eredetű anyagból keletkezik, mint üstökösből.
bolida
Ha a légkörben felrobbanó tűzgömb hangrobbanást kelt, az ilyen meteor neve bolida. A hangrobbanás kezdeti magassága 30–45 km körül van, ami percekkel később a földfelszínen hallható. Ha a meteor részekre szakad, többszörös hangrobbanás jöhet létre, ami mennydörgésszerű, folyamatosnak tűnő morgást hoz létre. A hangrobbanás általában azt jelzi, hogy a meteoroid részekre szakadt.
Ha a bolida fényessége meghaladja a -17 mg-t akkor szuperbolidának nevezzük, ezek szinte minden esetben meteoritot hagynak maguk után.
Színük
A meteorok színét az határozza meg, hogy a színképe milyen. A színképben pedig egyszerre lehet látni magának az elpárolgóban lévő meteortestnek a színképvonalait, de a meteorpálya mentén keltett ioncsatorna nyomát is. A meteoroid ugyanis a légkörbeli lefékeződése során ionizálja maga körül a levegőt (a pár centiméteres meteoroidtól akár 100 méteres távolságban is!), és amikor a levegő atomjai és molekulái visszaszerzik leszakított elektronjaikat, akkor egy fénysugarat bocsátanak ki (ezt hívják rekombinációs sugárzásnak). A rekombinációs sugárzás azonban meghatározott hullámhosszon megy végbe, ezért vannak az egyes meteoroknak színei. Ehhez járul még fényesebb meteorok esetén az elpárolgó, izzó meteoritanyagnak a sugárzása.
A meteorok színképeiben már eddig is sikerült azonosítani a következő kémiai elemek vonalait (zárójelben hogy nagyjából milyen színben tűnik fel a vonal):
– semleges hidrogén (vörös), lítium (mélyvörös), nitrogén (kék, sárga és infravörös vonalak), oxigén (zöld és vörös vonalak), nátrium (sárga), magnézium (kék és sárga, de néha fehér is), alumínium (kék), szilicium (kék, de sárga és vörös vonalak is), kalcium (sárga és vörös vonalak), titán (kékessárga), króm (ultraibolya), mangán (kék), vas (kék, sárga, zöld), kobalt (sárga és kék vonalak);
– egyszeresen ionizált nitrogén (zöldes), magnézium (inkább kékes), szilícium (kékessárga és vörös vonalak), kalcium (kék és infravörös vonalak), titán (ultraibolya és a látható (kék) határán), króm (ultraibolya), vas (ibolya és zöld), stroncium (kékeszöld).
