Nagy, lapult ellipszoid alakban veszi körül a Napot, szimmetriasíkja az ekliptika. Tulajdonképpen a kisbolygók, üstökösök és a kis porszemek között folyamatos az átmenet, a méretskála minden részén találunk szilárd testeket, ez a porfelhő főleg 0,1-0,001 mm-es szemcsékből áll. A port alkotó szemcsék jellemző átmérője 10-100 mikrométer közötti (Backman, D., 1997). A Naprendszerben lévő összes bolygóközi por tömege egy 15 km átmérőjű aszteroida tömegének felel meg (2,5 g/cm³ átlagsűrűséget számításba véve).
A porszemcséken szóródó napfényt szabad szemmel is meg lehet figyelni, mint halvány derengést az ekliptika síkjában, ezt nevezik állatövi fénynek. A nagyobb porszemcsék látványos meteorjelenséget válthatnak ki bolygónk légkörében, míg a kisebbek észrevétlenül hatolnak be a Föld atmoszférájába, és keverednek el azzal. A Föld felszínére hulló bolygóközi por mennyisége 100-1000 tonna naponta. Annak ellenére, hogy a bolygók a por jórészét felsöprik, az üstökösök és kisbolygók anyagából állandó utánpótlást kap. A napszél a naptevékenységtől függően nagyságrendileg 10 4 Cs.E. távolságban találkozik a csillagközi anyaggal, itt egy lökéshullámfront keletkezik. A rendszer határát nehéz meghúzni, ugyanis ezen a lökéshullámfronton kívül is találhatunk üstökösmagokat – így általában a két fényéves távolságon belül elhelyezkedő objektumokat szokták a Naprendszer tagjának tekinteni. A Naprendszerben lévő égitestek egyidőben, egyazon folyamat révén alakultak ki egy ősi felhőből, 4,6 milliárd évvel ezelőtt.
