A Naprendszert a Nap és a körülötte keringő kisebb-nagyobb égitestek alkotják. A Naprendszer az a tartomány, amelyben a Nap gravitációs tere dominál, ahol erősebb a vonzása, mint a szomszédos csillagoké. Ez egy körülbelül 2-3 fényév sugarú, nagyjából gömb alakú térrész, melynek közepén csupán néhány fényóra a bolygók tartománya. A Naprendszert teljesen betölti a napszél, a csillagunkból kiinduló, elektromosan töltött részecskék folyamatos áramlása.
Naprendszert alkotó égitestek
Nap
A Naprendszer központi égiteste, benne összpontosul az egész rendszer tömegének 99,87%-a, minden más égitest a maradék 0,13%-on osztozik. Az egyetlen objektum a Naprendszerben, amelynek elegendően nagy a tömege ahhoz, hogy termonukleáris reakciók segítségévelenergiát termeljen, azaz csillag legyen. A lendület nagyrészét a bolygórendszer keletkezése során elvesztette, illetve valamilyen folyamat segítségével átadta a körülötte keringő égitesteknek.
bolygók
A Nap körül keringő nagyobb méretű égitestek, átmérőjük 140 ezer és 2 ezer km közötti, alakjuk gömbszimmetrikus. Saját hőtermeléssel rendelkeznek, amely radioaktív elemek bomlásából illetve lassú összehúzódásukból származik – ennek a hőtermelésnek nagysága azonban elhanyagolható a Napéhoz képest. Két altípusuk van: a belső, vagy Föld-típusú bolygók és a külső, vagy Jupiter-típusú bolygók, azaz óriásbolygók.
holdak
A bolygók körül keringő égitestek. Belső hőtermelésük még kisebb, mint a bolygóké, vagy egyáltalán nincsen; alakjuk gyakran gömbszimmetrikus, de a kisebbek szabálytalanok. Átmérőjük 5000 km-től egészen néhány km-es, méteres nagyságig terjed. Megkülönböztetünk eredeti, az adott bolygóval együtt, egyszerre kialakult holdakat, és a bolygóközi térből befogott (kaptált) holdakat.
törpebolygók
A törpebolygó a Naprendszerben keringő égitestek egyik típusa, átmenetet képez a bolygók és a kisbolygók között. Olyan égitest, amely a Nap körül kering (azaz nem egy másik bolygó holdja), elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző alak, vagyis alakja a gömbéhez közeli és nem söpörte tisztára a pályáját övező térséget. Ezt az égitest típust 2006-ban a Prágában tartott Nemzetközi Csillagászati Unió XXVI. kongresszusán határozták meg.
kisbolygók, aszteroidák
Átmérőjük 1000 km-nél kisebb, anyaguk főleg a belső bolygókéhoz hasonlít. A Naprendszer belső részén a bolygóközi térben keringenek, többségük a Mars és a Jupiter pályája között található a kisbolygóövben.
üstökösök
Általában 100 km-nél kisebb égitestek, fagyott illékony gázokból és kevés nehéz elemből állnak. A nagybolygók között illetve azokon túl, a Naprendszer külső részén keringenek. Megfigyelésükre többnyire csak akkor nyílik lehetőség, ha a Nap közelébe kerülnek, és látványos kómát, csóvát fejlesztenek.
bolygóközi anyag
Két komponensre bontható: bolygóközi gázra és porra.
A bolygóközi gáz: a bolygóközi térben található ionizált és semleges állapotban lévő gázanyag, melynek fő forrása a Nap.
Bolygóközi por: a bolygók közötti térben a méretskála minden szintjén találhatunk szilárd objektumokat, a kisbolygók km-es nagyságrendjétől egészen a mikroszkopikus méretű porszemcsékig.
Ezenkívül elektromágneses és részecskesugárzásokkal teli a bolygók közötti tér, ezek nagyrésze szintén a Napból származik.
Naprendszer szerkezete távolság szerint
A nagybolygókat belső szerkezetük és elhelyezkedésük alapján két csoportra oszthatjuk: belső vagy Föld-típusú és külső, Jupiter-típusú vagy óriásbolygókra.
Belső bolygók a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars, ezek keringési távolsága a Naptól 0,4-1,5 Cs.E. közötti.
Az óriásbolygók: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz; keringési távolságuk 5-30 Cs.E. közötti.
Egy csillagászati egységnek, Cs.E.-nek nevezzük a Föld átlagos naptávolságát: 149 millió 598 ezer km-t.
Az összes nagybolygó direkt irányban kering a Nap körül, közel egysíkban.
A Naprendszer övezetes felépítésű. A központban a Nap foglal helyet. Majd sorrendben a Merkúr, Vénusz, Föld, Mars alkotja a kisebb térrészben elhelyezkedő belső bolygókat. Ezt követi a Mars és a Jupiter között a kisbolygó öv. A külső, nagyobb térrészben a gázóriások vannak: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, majd a Plútó-szerű objektumok, a Kuiper-öv. Végül legkívül az üstökösmagok alkotta Oort-felhő, gömbszimmetrikusan.
A bolygók és holdak között nincs éles határvonal tömegüket és méretüket tekintve. Folyamatosan mennek át egymásba. Bolygók-holdak-kisbolygók.
Belső Naprendszer
A belső Naprendszer egy viszonylag kis térrész, a Naptól, mint központi égitesttől a fő aszteroidaöv külső széléig terjedő tartomány. Az itt keringő objektumok szilárd kérge megőrizte a Naprendszer történetének kezdeti idejének folyamatait, így tanulmányozásukkal sikerült modellezni a keletkezéstörténet állomásait, a rendszer evolúcióját. A belső Naprendszer meghatározó égitestjei a négy kőzetbolygó és azok három holdja, ezeken kívül az aszteroidaövben csak a változatos pályákon keringő kisbolygók találhatók meg itt.
A Föld-típusú bolygók jellemzői
Átmérőjük 13 ezer-5 ezer km, tömegük 1-0,055 földtömegközötti. Főleg nehéz elemekből, fémekből, szilikátokból, szén alapú vegyületekből, különféleoxidokból épülnek föl, átlagos sűrűségük nagy, 3,9-5,5 g/cm3. A bennük található radioaktív elemek bomlásából kifolyólag saját hőtermeléssel rendelkeznek. Ez a belsejüket folyékony állapotban tartotta illetve tartja, így az elemek bennük fajsúly szerinti rétegekbe rendeződtek, differenciálódtak. A differenciálódásban a fémes mag kialakulása során felszabaduló gravitáció is fontos szerepet játszott. Szilárd felszínnel rendelkeznek, amelyen a belső hő hatására létrejött aktivitás nyomai láthatók.
Külső Naprendszer
A külső Naprendszer a gázbolygók és az üstökösök birodalma. Itt is négy bolygó a meghatározó égitesttípus, amelyek azonban nagyobbak, mint a kőzetbolygók és összehasonlíthatatlanul nagyobb hatással vannak a naprendszerbeli kisebb égitestekre, mint a belső Naprendszer bolygói.
Az óriásbolygók jellemzői
Átmérőjük 140 ezer-50 ezer km, tömegük 200-15 földtömeg közötti. Főleg könnyű gázokból, hidrogénből és héliumból, valamint szénhidrogénekből, vízből épülnek fel. Átlagos sűrűségük kicsi: 0,7-1,7 g/cm3 közötti. Jelentős belső hőtermeléssel
rendelkeznek, ami általában a bolygó lassú, globális összehúzódásából származik. Középpontjukban fémeket és kőzeteket tartalmazó mag található, ezt egy folyékony hidrogénből vagy vízből álló köpeny vesz körül, amit vastag légkör takar. Szilárd felszínük nincs, anyaguk gáz és folyékony halmazállapotban van. Gazdag hold- és gyűrűrendszerrel rendelkeznek. A gázóriások körül tucatjával keringenek a holdak – általában befogott aszteroidák – megmutatva, hogy a Naprendszer még kijjebb eső részei felől milyen sok égitest érkezik, illetve hogyan óvják meg a nagybolygók a belső Naprendszert a kozmikus bombázástól.
A nagybolygókon kívül már csak a Naprendszer keletkezésekor megmaradt anyag található anyagtól ritkább, vagy sűrűbb övezetekben.
A Naprendszer legkülső határát jelentő Oort-felhő gömb alakú, üstökösmagok milliárdjait tartalmazó felhő a Naptól 50 000–100 000 csillagászati egységre található. Itt érnek véget a Nap gravitációs és más fizikai hatásai, így a felhő objektumait könnyen befolyásolhatják más csillagok, illetve magának a Tejútrendszernek a hatásai is. A felhő nem túl sűrű, az üstökösök akár 10 millió km-re is lehetnek egymástól, és a külső zavaró hatások miatt könnyen elindulhatnak a Naprendszer belseje, vagy a külső világűr felé.