Kuiper-öv

Kuiper-öv

Kuiper-öv, Forrás: NASA

A nagybolygók a Naprendszernek csak egy belső, szűk térrészét foglalják el, a távolabbi térségét óriási számban töltik ki kisebb égitestek: üstökösmagok. Amint a Plútó után kifelé haladunk a Naprendszerben, sok apró, kilométeres, méteres égitestet találunk. Ezek az üstökösmagok az ekliptika síkjában csoportosulnak, bár pályahajlásaik szórása sokkal nagyobb, mint a nagybolygóké. Ezt a kiterjedt, gyűrű alakú zónát nevezik Kuiper-övnek, amely a Neptunusz környékén kezdődik és néhány száz, ezer Cs.E.-ig terjed ki. Tagjai olyan kis jeges objektumok, amelyek a Plútó pályáján túl alakultak ki, de nem álltak össze nagyobb bolygóvá. Tízezer, százezer képviselőjük lehet. (Feltehetőleg ez a zóna a forrása a rövidperiódusú üstökösöknek.) Néhány Kuiper-objektum a Naprendszer belső részein is megtalálható: ilyen lehet a Szaturnusz és az Uránusz között keringő 160 km-es Chiron, a Szaturnusz Phoebe, a Neptunusz Triton és Nereida nevű holdja – amelyek jellegükben, pályájukban élesen elütnek társaiktól. Ugyancsak két, az átlagosnál nagyobb Kuiper-objektumként értelmezhető a Plútó-Charon rendszer is. A távoli Kuiper-objektumok felfedezése a műszertechnika gyors fejlődése következtében napjainkban kezdődött meg.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email