A bolygót már az ókori csillagászok is ismerték, számos kultúrában mitologikus és vallási tartalommal ruházták fel. Nevét Iuppiterről, a római főistenről kapta. A bolygó csillagászatban és asztrológiában használt jele az istenség kezében hagyományosan megjelenő villámot jelképezi. 

A szabad szemmel is látható, a Naptól számított ötödik, külső bolygó a Jupiter, melyet a görögök Zeusszal azonosítottak, az istenek atyjával. Az ősnyomtatványokon felvilágosult tudósnak vagy bírónak ábrázolják, az érett férfiú két madár húzta szekéren ül.

Zeuszt az antik képzőművészek erőteljes termetű szakállas, szép férfiként ábrázolták, aki nyugalmat és fenséget sugároz. Az ókori világ hét csodája között tartották számon aranyból és elefántcsontból készült szobrát, Pheidiasz legpompázatosabb alkotását, mely az olümpiai Zeusz-templom szentélyében állt.

 Távcsővel először 1610-ben Galilei vizsgálta, aki felfedezte a Jupiter négy legnagyobb holdját, melyeket azóta felfedezőjük tiszteletére Galilei-féle holdaknak neveznek.