Felszíne
A Vénusz felszínén a fényviszonyok a Földön egy erősen borús, őszi napnak felelnek meg. Az égbolt élénk narancssárga színű, a Nap helyzete nem állapítható meg, a látótávolság 2-3 km körüli. Éjszaka a magas hőmérséklet miatt a sziklák sötétvörösen izzanak. Az űrszondák leszálló egységeinek vizsgálata arra utal, hogy a felszín a talajtérés helyén vulkanikus bazaltból áll. A Vénusz felszíne nagyrészét lávasíkságok borítják. Kora 500 millió év körüli, 800 millió évnél idősebb területeket egyáltalán nem találni a bolygón, tehát egészen fiatal. Ennek egyiklehetséges magyarázata, hogy a felszínt átalakító erők folyamatosan és közel egyenletesen működnek a bolygón. Egy másik elgondolás szerint azonban a Vénusz belső aktivitása ciklikus. Vannak olyan periódusok, amikor heves gomolyáramlások indulnak meg a mélyből, és a felszínt nagymértékben átalakítják – majd az ilyen időszakokat nyugodtabb ciklusok követik. Mindenesetre jelentős belső aktivitással rendelkezett vagy még rendelkezik ma is a Vénusz.
Kráterek
A Vénusz sűrű légkörében a világűrből bezuhanó kisebb testek mind elégnek, így azok nem jutnak el a felszínig, és nem tudnak krátereket létrehozni. Néhány alkalommal olyan mélyen semmisültek meg a kozmikus behatolók az atmoszférában, hogy a robbanásuk során keltett lökéshullámok elsimították a felszínt egy kisebb területen. Csak az igazán nagy objektumok érik el a bolygó felületét, az eddig felfedezett kráterek közül a legkisebbek átmérője 3 km körüli. Sok olyan becsapódásos képződményt találni, amelyeknél a kőzetek megolvadtak, és a kráterekből radiálisan szétfolytak.
Vulkanizmus
A Vénusz felszínén rendkívül sok vulkanikus képződmény található, ezek nagysága az apró, néhány 100 méteres dómoktól egészen a hawaii Mauna Loa-val megegyező méretű hegyekig terjed, szerkezetük rendkívül változatos. A kis dómok a bolygón szinte mindenhol megtalálhatók, míg a tekintélyesebb pajzsvulkánok csak nagyobb, lokális kiemelkedések tetején. A magas felszíni hőmérséklet és a víz hiánya miatt valószínűleg nincsenek vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő robbanásos kitörések. A megszilárdult lávafolyásokon többszáz km hosszú, de 1-2 km-nél sehol sem szélesebb kanyargó csatornák fedezhetők fel. Ezeket rendkívül viszkózus és gyors mozgású lávák alakíthatták ki, amelyek a légkör forrósága miatt sokáig olvadt állapotban maradtak.
Tektonika
A Vénusz nem sokkal kisebb a Földnél, jogosan feltételezhetjük, hogy bolygónkhoz hasonló belső hőtermeléssel rendelkezik. Ennek ellenére a Vénuszon nincsenek olyan lemezmozgások, mint Földünkön. Az égitest valószínűleg egykérgű bolygó, ahol a kéregben támadó különböző erők gyűrik, deformálják azt, de szét nem darabolják, mivel képlékeny állapotban van. Mindezek ellenére néhány olyan völgy is felfedezhető, amelyek falai a földi szubdukciós zónákhoz hasonló aszimmetriával rendelkeznek – eredetük azonban egyelőre tisztázatlan. A bolygó belsejében lévő gomolyáramlások egyes helyeken kinyomják a felszínt, majd amint a gomolyáramlás elhal, a terület visszasüllyed, és a függőleges mozgások hatására koncentrikus gyűrődések alakulnak ki a peremén. Ebből következik, hogy a Vénuszon a nagy kiemelkedéseknek valószínűleg nincsen izosztatikus gyökerük, hanem dinamikus folyamatok tartják fenn őket. Azokon a helyeken, ahol a gomolyáramlások lefelé veszik az útjukat, a kéreg összetorlódik. Itt feltehetőleg olyan gyűrődéses képződmények jönnek létre, mint például az Alfa Régió.
Az űrszondás kutatásoknak köszönhetően a csillagászok részletes képet alkothattak a Vénusz változatos tájairól. A bolygónak három, terrának nevezett hegyvidéki régiója van. Ezek az Aphrodité, a Lada és az Ishtar. Ezeken túl még mintegy 20 kisebb felföldi régió található.
Az Ishtar Terra hegyvidéki terep, melynek kora kevesebb, mint 500 millió év, hossza 5610 km. Nagy, Ausztrália méretű fennsík, mely 3,3 km-rel van magasabban, mint a környező alföldek, ez hasonlít leginkább a földi kontinensekre. Nyugati része a Lakshmi Planum elnevezésű felföld, melyet északnyugatról az Akna Montes és a Freyja Montes határol. A meredek oldalú Maxwell Montes hegylánc alkotja az Ishtar Terra keleti részét egy deformált területtel. A fennsík akkor keletkezhetett, amikor a bolygó kérgének részei együtt mozogtak. Valószínű, hogy az Ishtar Terra alatt egy kihűlt megvastagodott kéreg van, mely a köpenyből emelkedett ki.
A Maxwell Montes hegylánc kb. 500 millió éves, és 797 km hosszú. Ez képezi a Lakshmi Planum keleti határát. Ez a Vénusz legmagasabb pontja, mely több, mint 10 km-rel emelkedik a környező alföldek fölé. A Magellan űrszonda adataiból kimutatták, hogy a délnyugati hegyoldal lejtője 35 fokos.
A Devana Chasma 4600 km hosszú, vetődéses alakzat, mely a Beta Régión vág át. Ez a nagy észak-déli irányú vetődés, akkor keletkezett, amikor a bolygó kérge kettészakadt és egy része lesüllyedt. 80-240 km széles.
A Dali Chasma az Aphrodité Terra nyugati részén van, hossza mintegy 2077 km. Ez egy szurdokvölgy és teknő-alakú völgyek rendszere, széles, kanyargós átvágást képez a bolygó felszínén.
A hegységek nagyrésze vulkanikus eredetű, kisebb hányaduknál azonban olyan képződmények fedezhetők fel, amelyek összenyomó erők hatására alakultak ki. Ilyen összetett gyűrődéses szerkezettel rendelkezik például a 11 km magas Maxwell-hegység.
Magának a hegységnek a léte jelenleg is aktív folyamatokra utal, az ugyanis „magára hagyva”, a viszkózus elernyedés következtében mintegy 10 millió év alatt elsüllyedne. Több jel is utal arra, hogy a bolygón napjainkban is működnek vulkánok – közvetlen bizonyítékkal azonban egyelőre nem rendelkezünk. Az erős vulkanikus aktivitás oka feltehetőleg az, hogy míg Földünkön a belső hő főleg lemezmozgások formájában szabadul fel, addig erre a Vénuszon vulkanikus folyamatok segítségével nyílik lehetőség